Press "Enter" to skip to content

Egerszegi Ferenc 100

Egerszegi Ferenc 100 éve, 1921. február 28-án született Sümegcsehin. Gimnáziumi tanulmányait nagyrészt magánúton végezte, az Esztergomi Ferences Gimnáziumban érettségizett 1944-ben, majd 1946-ban a Pápai Tanítóképző Intézetben szerzett tanítói oklevelet. Oktató-nevelőmunkáját Budapesten kezdte, ezután egy év múlva Kisvásárhelyen folytatta. Itt bontakozott ki sokoldalúsága, néptanítói elhivatottsága: a gyerekek tanítása mellett megszervezte a dolgozók iskoláját, színdarabokat írt, melyeket sikerrel adtak elő a környékbeli falvakban. A csökkenő tanulói létszám miatt előbb Mihályfára, később Sümegre került, ahol nemcsak pedagógusként, hanem költőként, elismert pedagógiai szakemberként, közéleti személyiségként is működött. A sümegi oktatásban harminchárom évet töltött feleségével, Jutka nénivel, aki pedagógusként is a társa volt. Három gyermeke közül fia villamosmérnök, két lánya szintén pedagógus.

1950-ben, amikor megalakultak a tanácsok, a Sümegi járás művelődésügyi osztályának lett a vezetője, később tanulmányi felügyelőként látta el munkáját. Mindezek mellett végezte el a Pécsi Pedagógiai Főiskolát 1956-ban, s lett magyar szakos tanári oklevéllel szakfelügyelő. 1963-tól nyugdíjazásáig az Ady Endre Általános Iskola igazgatója volt. Az 1950-es évektől versei, szépprózái egyre nagyobb nyilvánosságot kaptak, s két évtizeden át jelentős számban szerepeltek különböző irodalmi folyóiratokban. Több írása is szerepelt a korabeli Veszprém megyei antológiákban. A Kisfaludy Irodalmi Kör vezetőjeként alkotásaiban a közélet, a magánélet, az idillikus paraszti világ jelenik meg leggyakrabban. A munka himnusza, az Akácok között, a Fagyban, melegben, vagy az Őszi este című versei is ezekkel a témákkal foglalkoznak. Az aranytollú madár című mesejátékát sikerrel adták elő hosszú időn keresztül.

1957-ben november 26-án Veszprémben megalakult a megyei írócsoport, melynek vezetőségi tagja lett. A sümegi gimnázium százéves évfordulójára írott verse,az Öreg diák köszöntője költészetének egyik maradandó darabja lett. Az 1961. évi költészet napján versei egy lapon jelentek meg Búzás Huba, Cserhát József, Nagy László, Simon István, Várnai Zseni alkotásaival. Verseit változatos témaválasztás jellemzi, melyben a külső és belső világ harmóniája érzékelhető.

Két évtized után a szakirányú publicisztika, a tanulmányírás került előtérbe. Egyik alapítója a Magyar Pedagógiai Társaságnak, intenzíven foglalkoztatták az elméleti és gyakorlati pedagógia kérdései. Partnerünk, a család című könyve 1972-ben, a megyei pedagógiai kiskönyvtár sorozat első köteteként jelent meg. Írásaiban, előadásaiban főként azoknak az oktatáspolitikai elveknek a megvalósulásával foglalkozott, melyek a társadalmi problémák pedagógiai megoldására adnak lehetőséget. 1990-től a Veszprém Megyei Neveléstörténeti Társaság tagja. Több száz verse, pedagógiai pályaművek jelentek meg a Köznevelésben.

Az 1990-es években számos helytörténeti-irodalmi kiadványt szerkesztett, a Sümegi írások sorozat részeként. Ekkor jelent meg – többek között – Csöndes beszélgetés című verskötete vagy az Életért kiáltok című verskötet, melybe Sümegi Tóth Tivadar verseiből válogatott. 1995-től a kétezres évek elejéig szerkesztette a sümegi Ferences Naptárakat. Önálló kötetként jelent meg 2000-ben Két tél között című könyve, mely elhunyt feleségének állít emléket, közös életük pillanatait idézi fel. A pálya szélén címet viselő, nyolc évtized élményeit magába foglaló, összegző kötete 2001-ben jelent meg a Sümegi Fórum Alapítvány gondozásában.

Tartalmas, tevékeny élete 2006. április 30-án ért véget. Pedagógus költőnek vallotta magát. Munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el: Az oktatásügy kiváló dolgozója (1955), Veszprém megyéért – arany fokozat (1972), Vajda Péter művelődési díj (1977), Munka érdemrend – ezüst fokozat (1981), A Magyar Pedagógiai Társaság emlékérme (1983), Pro Comitatu, Kisfaludy Sándor Emlékplakett (1994), Sümeg Város Díszpolgára (1997).

Réfi János

Minden jog fenntartva © 2019-2021