Press "Enter" to skip to content

Sümegi Kórtörténet, avagy egy olvasó véleménye a városi egészségügyről

Világjárvány van, már a harmadik hullámnál tartunk, és még mindig nem látszik a vége, nem tudja senki, vajon mikor „szabadul” meg az emberiség ettől a rendkívül veszélyes COVID vírustól. Ez az, ami mindent megváltoztatott, főként az egészségügyi rendszerben is.

Nálunk itt Sümegen is más lett az élet, az alapellátástól a szakellátásig az ügyeleti rendszeren át minden fronton. De most megpróbálom elképzelni, hogy nincs COVID és minden a helyén van. De vajon a helyén van-e minden, és ha mégsem, miként vélekedik erről egy egyszerű polgár, aki háta mögött több mint 20 év egészségügyi szolgálat látható, kezdve a ranglétra legaljától a tetejéig bezáróan. Hol épp súlyos betegek között, hol épp sürgősségi pörgésben, haldoklók között otthonápolásban… sorolhatnám, de nem erről szeretnék írni.

Tehát most nincs vírus. Helyén van minden és mindenki. Van alapellátó háziorvos és gyermekorvos csapatunk, akik ellátják a város polgárait, van ügyeletünk és van egy szakellátó központunk. Az ember elmegy a háziorvoshoz/gyermekorvoshoz és a kolléga helyben nem tudja kezelni a problémát, csak átküldi a szemben lévő épületben működő Járóbeteg Szakellátó Központba a helyi szakorvoshoz, de amennyiben nincs olyan szakterület, akkor egy másik városba.

Igen ám, de az alapellátó orvosok 50%-a nyugdíjas, egy pedig tartósan beteg sajnos. Így el kell gondolkodni, hogy a pótlásuk hogyan oldható meg, majd ha egyszer nyugdíjba mennek? Nyilván senki sem szeretné őket elküldeni, hiszen hosszá szoktak az emberek, ismerik őket, de mégis előbb-utóbb elérkezik az idő, mikor váltani kell. Őszintén megmondva nagyon nehéz kérdés, hisz én magam is részt vállaltam abban a korábbi „kampányban”, mikor két fő háziorvos is abbahagyta a praxist. Rengeteg telefon, SMS, email, de nem nagyon akaróztak városunk felé hajlani a kollégák. Nem Sümeggel volt gondjuk, hanem egyszerűen a fiatal-közép korosztály még nem szeretne feltétlenül háziorvos lenni, vagy csak egyszerűen szereti a kórházi munkáját. Így véleményem szerint időszerű napirenden tartani a kérdést, a váratlan helyzetek elkerülése végett. Nem könnyű feladat, de nyitott szemmel kell járni.

Ugyanúgy, mint a szakellátást biztosító Járóbeteg Központ esetében is, mert ugyan el kell ismerni, nagyon sok szakrendelést sikerült létesíteni, és korábbi pályázati pénzekből egy igazán jól felszerelt és modern, a kistérséget kiszolgáló épületet találunk… kívülről. De vajon mi van a falak között? Van labor, röntgen, kardiológia, fizikoterápia, diabetológia… de nem sorolnám, mennyi minden a rendelkezésre áll. Igen ám, de ezen orvosok nem főállásban, hanem részmunkaidőben látják el feladatukat, így nyilvánvaló, hogy sokszor az esti órákban is rendelés folyik. Ami nem túl jó a személyzet tagjaira nézve, hiszen mindenkinek van családja, magánélete, és nem biztos, hogy az esti órákban szeretne a többsége hazajárni. Persze, ez már nem az a világ, mint ami kb. 20 éve volt, hogy főállásban látta el pl. a belgyógyász, sebész stb. a feladatát, persze ez most egy másik városra értendő. Sok minden változott, de azt gondolom, a nyitott szem itt is kell, hogy tágra nyíljon és talán megpróbálni főállású kollégát is találni néhány szakterületre, ezáltal is csökkenteni a várakozási időt és több lehetőséget adni az embereknek, hogy gyógyíttatni tudják magukat.

Persze most biztosan többen azt mondják, okoskodom, és könnyen beszélek, de a véleményem nem csak az enyém, hanem azon embereké, akikkel beszélgetni szoktam az utcán. Ahogy azt is elmondják, hogy az intézetben hiányolják a „Főnővér” szerepét is, aki, mint tapasztalt szakember koordinálja és összetartja a csapat minden tagját. De sajnos hallok híreket az időnkénti modortalan stílusról és viselkedésről. Ezt nagyon sajnálom, azt hiszem ezen is egy erőskezű vezető ápoló tudna segíteni. Mert mindenki, aki beteg, az kiszolgáltatott és az emberi méltóságában nem bántható meg.

Ugyanez elmondható az ügyeleti ellátásról is, amivel kapcsolatban elég sok problémát vetnek fel az itt élő emberek. Szintén a stílus az egyik, a másik pedig a felemásra sikeredett „kiszervezése” az ügyeletnek. Több alkalommal messzebbről érkező orvos látja el a feladatot, aki sokszor feltételezhetően 16 órakor még a fő munkahelyén látja el feladatát, aztán indul csak Sümegre. Reggel szintén korábban távozik. Tehát ezek szerint 2-3 óra hosszat nincsen orvos. Mint korábbi dolgozó tudom, hogy szerencsére súlyos esetek ritkán fordulnak elő, de mégis, ha 16 óra a munkakezdés, akkor az ne pl. fél hat legyen. Nem beszélek itt arról sem, hogy időnként péntektől vasárnapig egy orvos látja el a feladatot, felvetve bennem némi munkaügyi és pihenési problémát. Mondhatnám, hogy én látom rosszul e dolgokat, de sajnos a fent leírtakra sokan panaszkodnak. Jöhet a kérdés, mit is tehet a fenntartó? Beszervez 5-6 orvos, ápoló és gépkocsivezető kollégát és velük oldja meg a feladatot. Persze ez is könnyen hangzik, de ha meg sem próbáljuk, sosem tudjuk meg, működne-e.

Sokkal több gondolat is felmerül bennem, különösen akkor, mikor a városban élő emberekkel beszélek… de azt hiszem, egyelőre ennyi, ha gondolják, folytatása következik…

Egy polgár a sok közül Sümegen:

Pető Zoltán

Ápoló – Sürgősségi és Intenzív Szakápoló

Szociálpedagógus BSc és Mentálhigiénés közösség- és kapcsolatépítő (MSc) mesterszakos hallgató

Minden jog fenntartva © 2019-2021