Press "Enter" to skip to content

Hol marad a tisztelet, tanár úr?

Kicsit távolabbról fogom indítani gondolatmenetemet, de ígérem, hamar eljutunk a mához. Mielőtt azonban belekezdenék, olvassuk el Philip Zimbardo igencsak ide kívánkozó mondatait.

„Tiszteld azt a hatalmat, amely megérdemli a hűségedet, de bátran kérdőjelezd meg és nyíltan mondj ellent azoknak a hatalomgyakorlóknak, akik igazságtalanok! A legtöbb családban és az iskolákban nem tanítják meg a gyerekeknek, hogy felismerjék ezt a különbséget. Csak a hatalom tiszteletére nevelnek. Márpedig nem minden hatalom érdemli meg a tiszteletet.”

Szóval… 2018 közepe táján járunk, amikor kezd egyre dühösebb lenni a sümegi lakosság, hiszen csak nem akar megoldódni a kuka-ügyként emlegetett szituáció. Talán itt kezdődött el az a folyamat, ami mára odáig eszkalálódott, hogy a másodjára is megválasztott Végh László polgármester úr lemondását követelik az emberek.

Lászlót személyesen, emberként nem ismerem, ám az elmúlt 4,5 évben úgy tucatnyi alkalommal jártam nála fogadóóráin. A találkozók révén egy jó irányba tekinteni képes ember mutatkozott meg előttem, de persze azt is észrevettem, hogy nem teljesen kerek az ő története. Valahogy nem úgy működik polgármesterként, ahogyan a 21. században várná tőle az ember.

Ez nagyon látványossá vált a 2018-as lakossági fórumon. Ott és akkor a város első embereként, akinek az lenne a legfőbb dolga, hogy minden körülmények között a lakosságot képviselje, nos, több tucat sümegi előtt kimondta, amit nem szabadott volna. Azt, hogy a kuka-ügyben egy pontig elmentek a város részéről, ám nem hisznek abban, hogy van értelme további lépéseket tenni. De persze, ha a lakosság úgy érzi, hogy érdemes és akarja is, akkor hajrá, lehet a város támogatása nélkül (!) önérdekérvényesíteni.

Nálam Végh László itt írta le magát mint vezető, mint polgármester. Ha ezt így, ebben a formában komolyan is gondolta, akkor sem lett volna szabad kimondani a megjelent, nem kicsit dühös lakosok előtt. Ebből is látszik, ami mára számomra felfoghatatlan. Hiába a fideszes hátszél, Végh László mögött egy árva ember (nemhogy csapat) nincsen, aki PR, marketing, stb. kapcsán érdemi tanácsokkal látná el őt. Jó, tudjuk, ott van kéznél a tapolcai Szakonyi Balázs, de ő bőven a futottak még kategóriába tartozik, nem lehet komolyan venni azt, amit és ahogyan csinál.

Érezték az emberek, hogy ezt nem kellene annyiban hagyni. Ekkor került képbe, talán mondhatjuk azt, hogy Végh László szükségszerű ellenpólusaként Kovács Mihály, aki egyik pillanatról a másikra a lakossági érdekérvényesítés arca lett. Aláírásgyűjtés kezdődött, és ha jól emlékszem, 1000 körüli lélekszámban mondtak véleményt az emberek. Ez a megkérdőjelezhetetlen lakossági ébredés vezetett el oda, hogy Mihály egy évvel később reális esélyekkel indult el Végh Lászlóval szemben a polgármesteri posztért. Ahogy mondani szokás, a többi már történelem.

2019-ben Kovács Mihály mögé felsorakozott a lakosság egy jelentős része, így alig maradt el szavazatszámban a több évtizede (!) a helyi politikai életben mozgolódó Végh László mögött. Ez is nagyon jól jelezte, hogy hiába a sümegi és régiós fideszesek Mindig Sümeg! szlogenje, messzemenőkig nem élvezik a teljes lakosság bizalmát.

Bizalom, hát igen… 2019 októberében a szavazófülkékben sok sümegi ember szavazott bizalmat a Végh László csapatába tartozó, narancsos logóval elindult jelölteknek. Elég szép számban jelen vannak a képviselő urak a sümegi testületben, ám… Na, és itt kezdődnek a gondok.

A kampányban folyamatosan jelen volt a Mindig Sümeg!, Végh László pedig egy alkalommal úgy fogalmazott Facebook-oldalán, hogy: „Szenvedélyesen szeretem Sümeget.” Ha apám még élne, akkor biztosan hallanám tőle a klasszikus gondolatát: Értem én, hogy motor, meg berreg, de mitől megy?!

Az ugyanis, amit láthattunk az elmúlt 1,5 évben, minden volt, csak éppen annak tanúbizonysága nem, hogy a kedves fideszes uraknak a város az első, és szenvedélyesen tesznek is érte. Sem mi nem tudunk majd jó szívvel emlékezni erre az időszakra néhány évtized múlva, sem a leszármazottaink néhány évszázad múlva. Nem tudunk, mert noha bizalmat kaptak az urak, részükről a tisztelet teljes hiánya látható.

És akkor most visszakanyarodnék cikkem címéhez. Hol marad a tisztelet, tanár úr?

Aki figyelemmel követte az elmúlt 2 évben a sümegi eseményeket, talán már kitalálta, hogy a tanár úr megszólítással arra a Németh Zoltánra gondoltam, aki 2019 ősze óta városunk alpolgármestere.

Tanárként az egyik feladata évtizedeken át az volt, hogy az önálló életük felé tartó diákokat megtanítsa a tiszteletre. Ehhez képest mit látunk tőle többek között mi, akiket egykoron tanított? Na, mit? Azt, hogy a város első emberének helyetteseként semmi tiszteletet nem tanúsít a lakosság irányába.

Hol marad a tisztelet a lakosság iránt, tanár úr, amikor látja, hogy nem menthető, amit Végh László a végsőkig próbál menteni? Miért nem szólítja fel nyilvánosan (!) polgármester urat, és/vagy miért nem kezdeményez ellene bizalmatlansági indítványt?

Azt tudjuk már régóta a Halálos iramban filmekből, hogy a család mindenek felett. Ez magyarhonban azt jelenti, hogy a Fidesz mint család sokkal fontosabb a helyi tagoknak, mint a lakosság szolgálata, amire 2019 októberében felesküdtek?

De persze, nem lenne korrekt, ha egyedül Németh Zoltánt „venném elő”. Minden egyes narancsos logóval a mellén a képviselő-testületben helyet foglaló úrnak szól a kérdés.

Hol marad a tisztelet a lakosság iránt, kedves Mészáros Norbert, amikor a Sümegi Körkép nevű nyomtatott reklámújság révén saját médiumot futtató vállalkozóként eltűrte, hogy több 10 millió forintot vigyen el a tartalékokkal nem, de több 100 millió forintos hitelállománnyal viszont bíró városi kasszából a Sümeg Média Centrum Kft. egykori, balatonkenesei csapata?

Hol marad a tisztelet a lakosság iránt, kedves Meszlényi Dezső, amikor mai napig nem szólal fel a Szabó Krisztina nevével fémjelzett, mára országos szinten ismert botrány kapcsán úgy, hogy az Egészségügyi és Szociális Bizottság elnöke?

Hol marad a tisztelet a lakosság iránt, kedves Papp Imre, amikor a 2019 elején megtartott egyik Szimpózium néven ismert beszélgetésben egyetértett beszélgetőtársaival, hogy majd csak akkor fogják a Kossuth utcai homlokzatokat rendbe tenni, amikor lesz arra pályázati forrás, pedig vállalkozóként évtizedek óta gyarapítja a családi magánvagyont Sümeg egyik kiemelt, ránk maradt, tehát közös öröksége által?

Hol marad a tisztelet a lakosság iránt, kedves Remete József, amikor a 2019-es kampányban Végh László Ramassetter Vincéhez hasonlította, ehhez képest leginkább csak a közösségi médiában megfogalmazott botrányos kommentjeivel „járul hozzá” városunk hírének öregbítéséhez?

Végezetül, hol marad a tisztelet a lakosság iránt, kedves Végh László polgármester úr, amikor második ciklusában is csak rombolja a várost, és teszi ezt úgy, hogy saját maga és mások egóját fényesebbre már nem is tudná polírozni?

Én a kérdéseket feltettem, a válaszokat önöknek kell megadni. Először önmaguknak, majd utána a lakosságnak.

Nincsen azzal gond, ha nem érzik úgy, hogy tiszteletet kellene tanúsítaniuk a sümegi polgárok felé. Elfogadható, ha emberként másként gondolkodnak, éreznek. Ebben az esetben viszont egyetlen járható út van: azonnali hatállyal le kell mondaniuk megbízatásukról, ugyanis nem méltók a sümegi emberek bizalmára, és különösen nem méltók mondjuk egy Ramassetter Vince hagyatékának kezelésére!

Lendvai Norbert
Egy örök optimista lokálpatrióta, aki hiszi, hogy eljött a változás ideje.

Minden jog fenntartva © 2019-2021